Am ma a Quimby rohadt faszás lett volna, ha nem lett volna dugig az egész Szabadság tér. Így az lett, hogy Tomival ücsörögtünk egy fa alatt, cigiztünk és vedeltük a sert. Tele volt az egész picsával. O.o Divatzene lett, de nem tudom hogy miért. Amúgy a tervünk, hogy a szovjet emlékművön nyissuk ki a sört, meghiusúlt az embertenger miatt. Kár. Aztán beültünk a börgerking nevezetű bögibe minipalacsintákat enni juharsziruppal és sültkrumplival.

A robotrock az egy érdekes dolog. El kéne menni egyszer meglesni, de Krisztián kétlem hogy eljönne velem. Guettára se akar. akkor erre biztos nem jönne. Azért, mert ez túl egyszerű zene, a füle nem bírná, és mert csak. Mert megyünk maidenre. Íme egy kis nyalánkság belőle:

Mellesleg fingom sincs hogy jutott ez eszembe.

Haddhunyorítsakmá’! Köszi.

Egész nap sercegést hallottam. Tudod, olyat, mint amikor sütöd a sültkrumplit, és az arcodba fröccsen az egész. Még a szagát is éreztem. Ami gyanús volt, mert ismerem Mr. Tusfürdőt és Mrs. Sampont is, és két hete nem ettem zsírbanforgatott krumplit.

Aztán hazajöttem, feltéptem a fagyasztó ajtaját, mint egy sebzett vadállat, hogy keressek egy zacskó teszkó gazdaságos pommes fritest, ami mókás, mert franciául sült almát jelent, de a mirelitzöldségek és fagyasztotthúsok erdejében nem találtam egyet csíkot sem.

Kétségbeestem.

Aztán ittam egy kávét, és valamennyire lenyugodtam.

Problémák, mi?
vannak.

Amúgy holnap megyek Tomival Quimbyre, mert ingyen van Kár hogy a sörért zsetont kell majd adagolni háromperces rendszerességel egy pultos kezébe. Ahj. Jabocs, mamegyek.

SZerintem lassan beásom magam a párnám és a takaróm közé.

jóccaká’

A szivárvány hídja kettétört, két sugárra szakadt : a világos, meleg színekre és a sötét, hűvös árnyalatokra. A vattacukorfelhők fele esőfelhőbe váltott át, és a porcukorból helyenként hópehely és csillag lett. Nappal és éjszaka. A zöldszemű szörny ott állt rajta, igazából mindettőn, de valójában egyiken. Egy apró macska ült a híd lábánál, és nézte ezt a jelenetet. Ahogy porcukor hullott alá – ahogy hó huppant a hídra. Zöld levelek, virágszirmok, száraz levelek, fáradt esőcseppek. A macska ült és nézte. Majd felállt, és elindult az egyik irányba, talán abba, ahol az óriás-hajtűket találta. Vagy talán abba, ahol a zöldszemű szörny mosolyog. Vagy talán abba, ahol ugyanez (de mégis másik!) gitárt szorongat, és F dúrt próbál lejátszani.

Talán-talán. A macska csak ül és vár. Várja hogy legyen vörös, vagy hogy rakétákat lőjjön a telihold, hajjajjaj.

A szívben van zivatar. Könnyed nyári zápor, de mégis… Porcukor vagy hó? Igazából eltévedtem.

A nőtársadalom többsége él-hal az olyan hímekért, akik gondolnak egyet, és bármikor kidobhatják az adott nőszemélyt. És miért szeretik? Mert izmos, mert gyúr, mert mondjuk koszos rocker, laza arc. Egy olyan ember, aki nem vesz komolyan semmit, és talán épp ezaz, ami megfogja az embereket. A pillanatnyi öröm, hogy az embernek olyan “társa” van, aki igazából lehet, hogy másnap nem lesz az. A felkelő nap már a fürdőszobában találja mondjuk Julit, ül a lehajtott vécédeszkán, mert mondjuk a hősszerelmes Robi Rozival csókolózott a tegnap esti bulin. Aztán Robi mind jöhet Julihoz, hogy neharagudj, részeg voltam, csak téged szeretlek, Juli újra és újra bele fog esni a csapdába.

Pedig, ott van Peti, akinek Párisz a beceneve, mert borszagú Párizsban tengette élete egy bizonyos szakaszát. Peti mindent megadna Julinak, vacsit egy hangulatos kajáldában, majd csónakázást a Városligetben, mindezt az éjszaka közepén. De neki nem ez kell.

Mi nők, nem változunk.

Mondjuk nekem sikerült. Fura érzés, talán papucs lettem. De rájötem, hogy onnan tudom felismerni azt, aki nemtetszik:

hogy olyan szaga van, mint az ázott kutyának, és dezodor sem fedi el, vagy azt kérdezi, hogy “Szereted az Ossiant? “

Krisztián üzenete:
*legjobb:D
*arra gondoltma reggel a bugyingódat nézegetve hogy az a nyíllal átlött két szív igazából egy elég jó metafora
αи∂ιє üzenete:
*hogy fájdalom köt össze két szívet?:D
Krisztián üzenete:
*aha
*pontosan:D
*és hogy nem mi tehetünk róla
*magát ugye senki se tudja nyíllal átlöni
*tehát nem mi döntöttük el hogy egymásba szeretünk:D

A Darwin Awards c. filmben igaza volt a csávónak. Én az utóbbinak tegnap este eleget is tettem, kimentem a Puskásba és megnéztem őket >.< Igaz h csak ülőhelyem volt, ami olyanná tette az egészet, mintha alufóliával enni a macisajtot, de jó volt. Barátosnémmel, Katyusával mentem. Mikor találkoztunk, épp nemzetközi kapcsolatokat épített egy cuki lengyellel, Ignációval Mókás volt, mert jóreggelttel köszönt nekem. De ja.

Amúgy, tegnapról itte egy kép.

Jó ez a kép attól függetlenül elég gány, de íme, a drága EEEE. Egy másik osztállyal mentünk, a CÉvel, amit kicsit irigylek, mert olyan osztályközösségük van, de olyan… *.* Elmondható, hogy talán többet beszéltem velük, mint az osztályommal. Nem az a bajom velük, hogy nem szeretem őket, mert egyáltalán nem erről van szó. Tényleg. Csak depresszál, hogy mennyire utál mindenki mindenkit. Meg a klikkesedés. De ettől függetlenül szeretek mindenkit, külön-külön.

De a kép.

A kép Tokajban készült, ahol utoljára borgőztől részegen a Hegyalja fesztivál idején koromsötétben mászkáltam. Így kicsit meg voltam illetődve hogy nappal mentünk. De nagynehezen megtaláltuk a csokiboltot, ahol volt PÁLINKÁS CSOKI. Imádom. Barackosat vettem, de volt szilvapálinkás, eperpálinkás, körtepálinkás és aszús csokika is. Meg mindenféle. Omnomnom. A képen baloldalt vagyok, szürke-barna csíkos pulcsiban. Nagyon durván lihegtem, mert futottam a bolttól a templomig.

Asszem ennyi a kép története.

[Well
Just because she feeds me well
And she made me talk dirty in a pink hotel
Doesn't mean she's got eyes for me
She might just want my bones you see

Hey flathead dont you get mean
She's the second best killer that I ever have seen
They don't come much more sick than you
I could go on if you want me to. ]