Filed under: Lájf iz lájf
Leszállsz a villamosról, elindulsz a már jól ismert belvárosi bérház felé, amit most vastag hófüggöny vesz körül. Igaz, csukott szemmel eltalálnál odáig ~ hiszen ez lesz a harmadik december hatodika, ami ott ér téged. A kapun bemész, a lépcső felé veszed az irány, akármennyire nem szereted az ilyen helyeket. Igaz, használhatnád a liftet is, de mióta a szomszéd Juci néni beszorult a liftbe, és órákon át ott dörömbölt, azóta valahogy nem vonz az a kis piros kalyiba. Hopp, máris – negyedik emelet. 32-es ajtó. Kulcszörgés, ajtónyikorgás, lábtörlés. Benyitva két dolgot érzel meg először. Azt, hogy meleg van. Ritka itt az ilyen, nem szokott egy belvárosi bérházban meleg lenni. De most az van, jó érzés az elgémberedett lábujjaidnak. Másodszor – a fahéjjas-rumos tea illatát. Émelyítően édes, pont olyan, amitől össze fut a nyál az ember szájában. Leveszed a vastag és puha posztókabátodat, leteszed a zacskókat. Gyorsan lehúzod az átázott cipőidet, és elindulsz a konyha felé. Csak az illat húz arrafelé… Vagy valami más is?
Ki tudja.
Leave a Comment so far
Leave a comment


