Sötétség van, amíg a szem ellát. Jóformán nihil van. Semmi sincs.

Kéne ide egy színpad. Kellene rá egy művész, aki szégyelli, hogy ember, és kéne még egy író, akinek a szívében ott élünk mi. Szükségünk lenne még egy dramaturgra is, hiszen a megjelenés pont ugyanolyan fontos a dráma világában, mint a megfelelő párbeszédek. Hangtechnikusunk is lenne.

***

A darab elkezdődik. A színész játszik, a történek csordogál, a szaténruha megvillan. Elképesztő elemekkel lenne megcsinálva, akrobatika, fények, mozgódíszlet.

De mi ez? A műsornak hirtelen vége, a történet lepergett. A színész kiáll, meghajol. Valami hiányzik… Nincs nézőközönség, nem volt kinek játszani. Nincs aki tapsol, nincs aki ujjong, nincs ki rózsát dobjon a színésznek. Semmi sincs. Így értelmetlen volt pénzt és időt ölniük a darabba. Ha lettek volna emberek, akkor a művész büszke lenne arra, hogy ember, az író a külvilágra is kiterjesztené a benne élő nemzettséget, és a hangtechnikus már nem csak egy hangember lenne, hanem az az ember, aki eltudja mondani a gondolatait – gépek segítsége nélkül.
És lenne a dramaturg. Nos, vele senki sem törődik.

Csak rajtunk áll a végkimenetel. Művész az, aki szebbé varázsolja a világunkat, író az, aki élettel tölti meg, és a hangtechnikus képvisel, meghallgat és támogat. És lenne a dramaturg. Akármennyire nem emlegetett személy, rajta áll,vagy bukik az egész. Rajtunk áll, vagy bukik az egész. Az életünk. A múltunk és a jövőnk.

úgyérzem hogy megcsinálom a blogom ikertestvérét. Hogy miért? mert írni akarok. De nem magamról és nem ilyen formában. Attól még loveyouall <3

Graduated high school
Kissed someone.
Smoked cigarettes.
Rode every ride at an amusement park.
Collected something really stupid.
Gone to a rock concert.
Helped someone.
Gone fishing.
Watched four movies in one night.
Gone long periods of time with out sleep.
Lied to someone.
Snorted cocaine.
Failed a class.
Smoked weed.
(more…)

Visszajöttem Balatonról. Fonyódról, ahogy tetszik. Partival zártuk a hetet, ahogy illik. Bár kicsit meglepődtem, hogy fonyódon a házibuli mást jelent mint pesten. mókás. Igazából nincs kedvem semmihez se, ezért lett ez a poszt ilyen kurta. Hát deccó’

Amúgy a bff-m sátorába bemászott egy pszihopata. Tök durva, kint aludt a kertben a sátorban, és megjelent egy vadidegen feje a sátor bejáratánál, majd visszahúzta a cipzárt. Fúdezűrös lett .

Hát tényleg nem.

Am ma a Quimby rohadt faszás lett volna, ha nem lett volna dugig az egész Szabadság tér. Így az lett, hogy Tomival ücsörögtünk egy fa alatt, cigiztünk és vedeltük a sert. Tele volt az egész picsával. O.o Divatzene lett, de nem tudom hogy miért. Amúgy a tervünk, hogy a szovjet emlékművön nyissuk ki a sört, meghiusúlt az embertenger miatt. Kár. Aztán beültünk a börgerking nevezetű bögibe minipalacsintákat enni juharsziruppal és sültkrumplival.

A robotrock az egy érdekes dolog. El kéne menni egyszer meglesni, de Krisztián kétlem hogy eljönne velem. Guettára se akar. akkor erre biztos nem jönne. Azért, mert ez túl egyszerű zene, a füle nem bírná, és mert csak. Mert megyünk maidenre. Íme egy kis nyalánkság belőle:

Mellesleg fingom sincs hogy jutott ez eszembe.

Haddhunyorítsakmá’! Köszi.

Egész nap sercegést hallottam. Tudod, olyat, mint amikor sütöd a sültkrumplit, és az arcodba fröccsen az egész. Még a szagát is éreztem. Ami gyanús volt, mert ismerem Mr. Tusfürdőt és Mrs. Sampont is, és két hete nem ettem zsírbanforgatott krumplit.

Aztán hazajöttem, feltéptem a fagyasztó ajtaját, mint egy sebzett vadállat, hogy keressek egy zacskó teszkó gazdaságos pommes fritest, ami mókás, mert franciául sült almát jelent, de a mirelitzöldségek és fagyasztotthúsok erdejében nem találtam egyet csíkot sem.

Kétségbeestem.

Aztán ittam egy kávét, és valamennyire lenyugodtam.

Problémák, mi?
vannak.

Amúgy holnap megyek Tomival Quimbyre, mert ingyen van Kár hogy a sörért zsetont kell majd adagolni háromperces rendszerességel egy pultos kezébe. Ahj. Jabocs, mamegyek.

SZerintem lassan beásom magam a párnám és a takaróm közé.

jóccaká’

A szivárvány hídja kettétört, két sugárra szakadt : a világos, meleg színekre és a sötét, hűvös árnyalatokra. A vattacukorfelhők fele esőfelhőbe váltott át, és a porcukorból helyenként hópehely és csillag lett. Nappal és éjszaka. A zöldszemű szörny ott állt rajta, igazából mindettőn, de valójában egyiken. Egy apró macska ült a híd lábánál, és nézte ezt a jelenetet. Ahogy porcukor hullott alá – ahogy hó huppant a hídra. Zöld levelek, virágszirmok, száraz levelek, fáradt esőcseppek. A macska ült és nézte. Majd felállt, és elindult az egyik irányba, talán abba, ahol az óriás-hajtűket találta. Vagy talán abba, ahol a zöldszemű szörny mosolyog. Vagy talán abba, ahol ugyanez (de mégis másik!) gitárt szorongat, és F dúrt próbál lejátszani.

Talán-talán. A macska csak ül és vár. Várja hogy legyen vörös, vagy hogy rakétákat lőjjön a telihold, hajjajjaj.

A szívben van zivatar. Könnyed nyári zápor, de mégis… Porcukor vagy hó? Igazából eltévedtem.